Mágneses mező szimulátor beta

A kezdőpont a mágnes közepén van, a pozitív Y az északi pólus felé mutat. A pont a megjelenítésben meg van jelölve.

Közvetlenül a mágnes felületén óvatosan kell olvasni. A pólusfelületen B folytonos, és az érték mindkét oldalról érvényes. Az oldalfelületen B ugrásszerűen μ₀M-mel változik — a kívüli és a belső érték is megjelenik. Az élen a tökéletesen éles test mezője minden határon túl nő, ezért ott egyáltalán nem jelenik meg szám.

A mágnesezettség iránya. A téglatest a magassága vagy a hossza mentén mágnesezhető — a test a rajzon ugyanúgy áll, csak az változik, mely felületeken ülnek a pólusok. A hengernek és a gyűrűnek egyetlen lehetősége van, az axiális, vagyis a magasság mentén.

Erővonalak a mágnesen belül is. Belül B-t követjük, nem H-t — ezért fut ott az erővonal a déli pólustól az északi felé, és így zárul a hurok.

Térkép a mágnesen belül is. Belül B = μ₀(H + M), és hogy ez mennyi, azt az alak dönti el. Egy karcsú mágnes a pólusfelületnél a Br körülbelül felét, a közepén pedig majdnem a teljes Br-t éri el (20 × 20 × 60 mm-es téglatest: 0,49 és 0,94 Br). Egy lapos jóval kevesebbet — egy 20 × 20 × 3 mm-esben alig a Br tizede van.

Színsávok. A skála rögzített és minden mágnesnél ugyanaz, így két termék ránézésre összehasonlítható. A lépések egyenetlenek, alul finomak, felül durvák, hogy a ferrit is tíz sávot kapjon. A felső határ 750 mT — minden, ami e fölött van, egyetlen színt kap, a kép tehát nem mutatja, mennyivel erősebb a mező a legmelegebb helyeken.

A mágnes felületén. A pólusfelületen B folytonos, és az érték mindkét oldalról érvényes. Az oldalfelületen B ugrásszerűen μ₀M-mel változik. Az élen a tökéletesen éles test mezője minden határon túl nő, ott tehát nem létezik érték — a sarkokban megjelenő legmelegebb színek az idealizált geometria sajátosságai.